Hello Olvasók! Itt egy kitalált törénet az Upper East Side-iak főszereplésével! Nem olvastam még GG Fanfiction-t, de nem szeretném kijelenteni, hogy ez az első mert nem biztos, hogy én vagyok az egyetlen rajongó aki írásba folytja bánatát, hogy a sorozatnak vége. Ez az én kitalációm. Remélem tetszik. (Egyes részekben szexulaitás is megtalálható!)
xoxo
Constance
xoxo
Constance
A kitalált szereplőim:
Karen Hazel Hoffung
Stacy Deborah Hoffung
Tara Kym De Fancy
Ivan Drake
Mr. Hoffung
Mrs. Emily Hoffung
Mrs. Mara Coler-Hoffung
Karen eléggé nehezen viselte az utazást. A mellette ülő körübelül 15-17 éves srác végig mellét bámulta, sőt még a nyálai is csorgott! Ahogy lelépett a vonatról körülnézett, hogy senki sem ismerte föl, majd a kijárathoz sietett. Apja emberei bármikor megtalálhatják és visszaküldenék Londonba. Abba az aranyketrecbe amibe bezárták. Sietős léptekkel ment a kijárat fele, ahol Charles Bass várta. Szíve párat kihagyott, amint meglátta az öltönyös srácot, aki kissé idegesen zsebre dugott kézzel nézett jobbra-balra. Karen óvatosan megkocogtatta a vállát mire Chuck hirtelen megfordult és magához szórította a lányt. Mindkettőjükben újra lejátszódott a két évvel ezelötti búcsú éjszaka és ők maguk sem felejtették el egymást, talán érzelmeik sem tompultak.
-Menjünk, mert megtalálnak.-szólalt meg végül Chuck rekedtes hangján. Kar csak bólintott. Bass megfogta Karen kezét és elvezette a limuzinjáig. Hoffung visszafolytott könnyekkel gondolt vissza arra a napra amikor azt hitte utoljára lép be az Upper East Side-ra.
-Rég láttalak...-suttogta a fiú, s kezdett közelebb majd közelebb hajolni Karen szájához. A régi érzelmek új értelmet nyertek, a régi sebek feltépőtek, az emlékek pedig utat törtek az elméjükben.
-Ne, Chuck..-tette melkasára kicsi kezét, jelezve, hogy ő nem áll még készen erre.
-Miért?-húzta föl szemöldökét.
-Mert csak most érkeztem és nem szeretnék semmilyen módon kötődni New York-hoz. Azért jöttem vissza, mert..-itt elakadt. Nem akarta elmondani az igazat, hogy a fiú iránt érzett szerelem már a fölbe tiporta és azért tért vissza városba, mert már nem bírta ki nélküle. De mégis félt. Félt a fájdalomtól, hiszen ha megtalálják és újra elviszik innen, akkor mi lesz?
Chuck magához ölelte és fülébe súgta:-Nem engedem, hogy bánstanak.-tudta, hogy a lány mennyire fél az apjától. Mr. Hoffung elég ember zsarolt és öletett meg, hogy már saját lánya is rettegjen tőle.
Az Brooklyn-ban állt meg a kocsi. Messze az Upper East Side-tól, egész Manhattan-től, hogy ne találja meg Gossip Girl és alatvalói, főkeppen édesapja beépített emberei. A kapuban megálltak.
-Remélem tetszeni fog, ha bármikor nem érzed magad biztonságban itt szólj.-nézett mélyen a lány szemébe. Majd adott egy puszit a homlokára és elment az autóval. Karen belépett a kapunk és a tetőtérre sietett. Kíváncsi volt, hogy milyen az új lakása. Ahogy lépked föl a lépcsőn egy ismerős arccal találkozott a tekintette.
-Te jó ég! Serena Van Der Woodsen! Vagy ezer éve nem láttalak!-ölelte meg a szőke hajú lányt. Serena nem hitt a szemének. Komolyan? Karen Hoffung Brooklyn-ban? Dan házában?
-Te jó ég! Alig hiszem el, hogy te vagy. Hogy-hogy vissza jöttél?-mosolygott azzal a híres mosolyával, amivel a fiúk 99,9%-a már a földön van.
-Hosszú.-legyintett.-Nem jössz fel? Mindent megbeszélhetünk.-mutatta az irányt a lakásához.
2009. November 12.
-Tudod, hogy Bart Bass nem egy megbízható ember. A fia főleg nem.-nézett mélyen Mr. Hoffung lánya szemébe.
-Te nem ismered Chuck-ot.-suttogta Karen maga elé.
-És nem is akarom. Azt akarom, hogy maradj táviol tőle.-lépett hozzá közelebb.
-Nem.-folyt le az első könny K az arcán.
-Mit nem értesz?-üvöltött rá az apja.-Charles Bass nem hozzád való. Eldob majd mint egy rongyot. Nem esik az alma messze a fájától. Szeirnted kihez fordult anyád Bart Bass-el való szakítása után? Miután olyan gusztustalanul, köcsögül elbánt anyáddal. HOZZÁM. És nem engedem, hogy téged is a szarba küldjön. Sem ő, sem Chuck.-ragadta meg két felsőkarját és olyan erősen, hogy a vér is kiszökött onnan. Karen remegett apja karjai közt. Fogai össze-össze koccantak, de mégis az izadság gyöngyözte homlokát. Nagyot nyelt, de nem tudott megszólalni. Csöndben tépte ki magát édesapja karjai közül és csak onnan tudták, hogy kimenekült, mivel magassarkú cipője sarkát olyan erővel vágta minden lépésnél a földhöz, hogy félő volt, beszakad a padló alatta. Szegény Loubutinok.
***
-CHUCK! CHUCK! HOL A FASZBAN VAGY?-üvöltötte tele Karen Chuck Empire-ben lévő lakosztályát. Éppen amikor abbahagyta nyílt ki a lift ajtaja és Charles lépett ki rajta.
-Mi a baj szívem? A földszintig lehallatszik, hogy te itt üvöltözöl.-mondta nyugodtan a fiú.
-Az a bajom...-kezdte, de a fájdalom nagyobb volt a lelkében, mint az erő, s lábai felmondták a szolgálatott, szemei pedig újra szúrni kezdtek a kitörő sírástól. Leült a piros kanapéra és csak zokogott. A Bass-fiú szavak nélkül próbálta csitítani, átölelte vállát, puszit adott az arcára, de semmi végül kitört belőle a kíváncsiság és megkérdezte:
-Miért sírsz?-Karen abbahagyta a körömrágást, a szagatott levegő vételt és a könnyek is egy pillanatra megálltak.-Apa ma reggel behívatotta az irodájába.-kezdte a mesélést a lány.-Úgy kezdte, hogy tudatára jutott valami amit nem mondtam el neki és szeretné gyökerestől kiírtani az életemből.-
-És mi az amit apád nem szívlel?-kérdezte egy sejtelmes mosolyal az arcán.
-Te.-vágta rá Karen. Chuck arcáról lefagyott a mosoly és látszott rajta, hogy kattog az agya a megoldáson.
-Ugye apa ezután elvitt Londonba valami hülye egyenruhás, műsznobokkal teli iskolába, sőt a kollégiumba is beíratott. De nagyon fájt a hiánya.-nézett a földre Karen.
-És most is hiányzik, mi?-nézett Serena, a mellette ülő piruló lányra. A Hoffung-lány csendesen bólogatott egy kicsit, alig láthatóan.
-Akkor miért nem mész vissza hozzá?-lökött a vállán S egy kicsit. Karen felnézett rá. A Van Der Woodsen-lány bíztatóan mosolygott rá.
-Mert ez túl bonyorult.-hadonászott a kezeivel-Ha apám megtalál visszarángat London-ba és akkor megint itt kell hagynom őt vagy bármi közbeszólhat. Anyám halála óta senkit nem szerettem annyira mint Chuck-ot és remélem ez ne fog változni, mert hozzá hasonló nem is létezik.-
-Na, de ki kell választanunk, hogy mit veszel föl a mai bulira. Blair annyira örülni fog neked.-húzta böröndjei felé Serena Karen-t.
Több órányi kutakodás után mind a ketten találtak valamit K böröndjeiben.
 |
| Serena |
Karen egy baba rózsaszínű ruhát választott magának ezüst mintákkal, ezüst Loubutinokkal és ezüst boríték táskával.
-Tökéletes.-húzta ki magát Serena és belekarolt a megszeppent K-ba. Megszeppent, de olyan biztos léptekkel lépett, mintha le akarná igázni a földet.
Megérkeztek az Empire-be. A Hoffung-lány jártasan lépett be a már most hangos zenével mellékelt buliba. Az emberek nagy része ismerős volt Karen számára, de ahogy Serena ellépet mellőle kitört belőle a félelem, hiszen nincs senki aki megvédje. Oda lépett a bárpúlthoz, hogy oldja a feszültségét, s kikért magának egy pohár Jack Daniels-t és nagy nehezen le is erőszakolta a torkán. Érezte, ahogy az alkohol végig szántja a nyelvcsővét, s ahogyan megpróbálja hatása alá gyűrni élméjét, de annyira nem ivott sokat.
-Szia Ivan vagyok és te?-nyújtotta jobb kezét az enyhén borostás, piától bűzölgő pasas, aki olyan 23-24 éves lehetett. Karen az ellentétes irányba forította a fejét, mert nem birta a srác valami olcsó dezodornak és egy jó erős pálinkának a levegővel összekutyult szagát amit árasztott mindene.
 |
| Ivan (Kitalált szereplő) |
-Ne kérlek ne...-sírt el magát K, de nem tudta megállítani Ivan-t. Már feladta az ellenállást, amikor valaki hirtelen elemelte onnan a fiút, pofán ütötte, amitől I elkábult.
-Chuck...-folytak le újabb és újabb könnyek Karen arcán. Chuck szó nélkül is értette, hogy mire célozz, így segített neki felállni és próbálta csitítani. Fél óra múlva a lány felállt.
-El kell mennem pisilni.-de a mosdóig már nem jutott el, mivel az egyik sarokban két hatalmas ember telefon beszélgetéséből az egyik mondatát meghallotta:
-Sajnálom, Mr. Hoffung, de nem sikerült.-ijedten futott a Bass-sráchoz, belékarol és fülébe suttogta:
